Iskolánk története

Iskolaépületünket eredetileg is ilyen céllal építették, hogy az oktatást – nevelést szolgálja. A felépítéshez szükséges anyagi eszközök felét Szabadka város, a másik felét az Osztrák – Magyar Monarchia biztosította.
A meghírdetett pályázaton Bobula János építési terve nyert. A város területén felkínált néhány szabad telek közül a mai Maksim Gorkij és a Harambasity utca sarkán levőre esett a választás.
Az eredeti terven változtatni kellett, s ezt a neves szabadkai tervező és üzletember Macskovity Titusz tette meg.
Az épület eklektikus stílusban 1897-ben készült el. Az 1898/99-es tanévtől már tanintézményként működik.
Ettől kezdve egészen az Osztrák – Magyar Monarchia bukásáig 1918-ig ebben az épületben működött az Állami Tanítónőképző Iskola.
Az I. világháború kezdete előtt már megépültek a melléképületek is. A földszinten és az első emeleten a tanári, a tantermek és a kabinetek kaptak helyet, a felső emeleten rendezték be az internátus helyiségeit.
Az I. világháború végéig működött ez az intézmény.
1920 októberében hozta meg az Oktatásügyi Minisztérium azon döntését, minek következtében a Jogi Egyetemet a Gimnázium épületéből ide helyezték át. A nyári szemeszter már itt indult.
A Bobula János tervezte épület lehetőséget nyújtott az egyetemista otthon megnyitására, sőt egyéb fontos melléképület biztosítására is.
A földszinten állt a Dékán irodája, az ünnepi terem és a tantermek.
Az első emeleten állt a könyvtár és az olvasóterem, a professzorok kabinetjei, a tanárok és hivatalnokok lakásai, a második emeleten kapott helyet az Egyetemistaotthon.
1930-ig a második emelet egy része a Tanítóképző diákjainak adott helyet.
Az egyetem helyiségei mellett az épületben helyet kapott az orosz Vöröskereszt és a mosoda. Ebben a mosodában orosz emingránsok dolgoztak.
1932 novemberétől 1937 augusztusáig az első emeleten a Városi Könyvtár működött. Amíg ebben az épületben működött a Jogi Egyetem adatai mastikulája alapján ide 4050 egyetemista diák iratkozott be. A tanulmányokat sikeresen 1346 egyetemista fejezte be.
Az 1941. március 27. – i események, a közelgő háború miatt a Belgrádi Univerzitás, melynek kötelékébe tartozott a Jogi Egyetem is azt a döntést hozta, mely alapján 1941 április 1- től a tanítást beszűntették.
1944. október 10.-től a város felszabadításának napjától ide, ebbe az épületbe a partizán és az orosz katonai kórházat költöztették be.
1945 folyamán az épület egy részét a Műszaki Szakközépiskola bérelte az asztalos és kőműves műhelyek részére.
A felső emeleten a Testi fogyatékosok otthona kapott helyet. 1946 - ban a Műszaki Szakközépiskola internátusa alakult, mely 1947 – ben az épületben ismét az eredeti célt szolgáló intézmény került vissza.
1952- igen ebben az épületben az Építészeti – technikai szakközépiskola működött, melyet 1952-től Építészeti, architektúra és kémiai technikai középiskolának hívnak.
1965- től kezdte meg itt a munkát az Építészeti – Technológiai Iskolaközpont.
Építészek képzésére is alakul itt iskola.
Szakiskolák egyesítésével jött létre 1972-ben a Lazar Nešić Építészeti – Technológiai Iskolaközpont.
Ettől az évtől ebben az épületben textil – és bőripari szak is működik.
Az új iskolatörvény alapján 1975-ben az első osztályokba az egységes középiskolákba iratkozhatnak a tanulók, hogy 1977-ben az épület teljes egészében az újonan alakult Moša Pijade Iskolaközponthoz tartozó Egységes Középiskola tulajdona legyen.
1983 óta Lazar Nešić Vegyészeti – Technológiai Iskola néven működik, hogy a XX. század végén a Vegyészeti – Technológiai Iskola nevet kapja.